Attila vagyok, 47 éves ezermester, 3 gyerek apja. Majdnem húsz évet éltem együtt életem nagy szerelmével, aki elvált tőlem a játékszenvedélyem miatt. A közösen épített házunkban a válás után is együtt laktunk, mert Andrea nem akarta a gyerekeinket a megszokott környezetükből kiszakítani, pedig már a legkisebb is 14 múlt. Amúgy meg nem akartuk a házat elkótyavetyélni sem, és vártunk a megfelelő alkalomra.

Tíz évvel korábban kipróbáltam egy félkarú rablót, és fél évig a havi keresményemet megdupláztam. Azután fokozatosan elindult a vesztő széria, és egy év múlva a nyereséget elnyelte a gép, én meg nem bírtam abbahagyni, és vissza akartam nyerni. Ördögi körbe kerültem, újabb egy év múlva már teljesen elment az eszem, mert a havi fizetésemet öt nap alatt dobáltam bele a masinába, otthon meg hazudoztam, hogy a főnököm kicsit késik a fizetéssel.

Andrea könyörgött, hagyjam abba, de nem tudtam. Elfogadtam az érveit, ám képtelen voltam kiszállni. Persze, dolgoztam tovább, mint előtte, és egészen jól kerestem, amiből viszont a család semmit sem látott. Még jó, hogy Andrea sem keresett rosszul, és az ő fizetéséből azért sikerült a gyerekeket szűkösen ellátni.

Időközben előbb a Béni, a legnagyobb kezdett önálló életet, két év múlva Gergő repült ki, Gina, a legkisebb pedig egyetemre kezdett járni, ami szintén sok pénzbe került, de Andrea megoldotta nélkülem, sőt a munka mellett ő is egyetemre járt, és a végén doktor lett belőle. Csak én voltam még mindig béna kacsa, bár Andrea annyit elért a főnökömnél, hogy a gyerektartást már nem kaptam a kezembe, hanem azt Andreának utalták át.

Andrea képtelen volt engem utálni – elég volt nekem a saját bűntudatom is –, egyszerűen sajnált, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, és el kezdte újraépíteni az életét, hogy utánam is legyen jövője. Idővel megegyeztünk, hogy az ő tulajdonrészét megveszem tőle, hitelt is fölvettem hozzá, mert a fizetésem elég volt hozzá.

Csak azzal nem számoltam, hogy a legrosszabb időben adósodom el. Valami válság miatt újabb két év múlva nem tudtam fizetni a részleteket. Észre sem vettem, hogy abbahagytam a gépezést, amiben segített, hogy a főnököm a havi törlesztőt eleve a banknak utalta, így már csak annyi maradt, amiből sikerült megélnem.

Andrea és Gina elköltözése után magányomban esténként egy ingyenes internetes oldalon játszogattam, ami arra is jó volt, hogy egy új baráti körrel kitágult a beszűkült világom. Sokat sirattam, hogy eljátszottam a szerelmet és a bizalmat, azóta sem találok magamnak senkit, aki Andrea nyomdokába léphet. Igaz, ezért én vagyok a hibás, mert túl magasra teszem a mércét.

Manapság a balkáni térségben élek és dolgozom eredményesen. Évente 2-3 alkalommal jövök haza, a házat közben eladtam, és kifizettem a bankot. Nem bírnám ki ép ésszel, hogy abba a miliőbe térjek vissza, ahonnét elillant a boldogságom…