1. rész

Sokan tudják, keresed az igazit, mert – túl sok nyomot hagyva magad után – ezzel a dumával eteted a csajokat. 45 éves leszel, de eszed ágában nincs lekötni magad, ami nyilván tart minimum 2 évtizede. Egy ideje már tudhatod magadról, hogy egy kakukk veszett el benned. Saját fészek helyett a másikét használod. A különbség közted és a kakukk között annyi, hogy a madárnak nincs felelősség-tudata, te meg nem akarod, hogy legyen.

A módszered az, hogy kitapasztaltál valamit az évek során. Bemész egy női környezetbe, előadod a félszeget, és a frusztrált hölgyeknek megesik a szíve rajtad. Na, azért mindenkinek nem, mert nagyjából minden 2. fölismeri az agyafúrt módszeredet, amikor is te rájössz, hogy az a numera nem fog összejönni. Szóval, van még mit fejleszteni a technikádon, hogy 3-ból 2 sikered legyen. Lehet, persze, hogy neked megfelel minden második.

Nem hatalmaztak föl, hogy a tavaly őszi sztorijaidat névvel és a munkavégzés helyszínének megjelölésével együtt tegyem közzé, de ismerve mindkét (múltbeli) potenciális áldozatodat, azért nagy pofára esés lehetett egymás után a kettő. Ebből az egyik nálad jóval idősebb volt, ami arra utal, hogy néminemű komplexussal azért küzdhetsz rendesen.

Utóbbi esetben azért vannak még folyományai a történetnek. A hölgy 20 perc alatt rájött, ki is lehetsz, mert betojtál tőle, pedig ő pont az egyéniséget preferálja. Ami belőled hiányzik. A közös sztoritokért (numera nélkül) nem te bűnhődtél, pedig olvashattad, hogy tudják a részleteket. Te meg nagyjából az ünnepekig aggódtál, hogy megtalálnak, mivel mindent tudnak rólad, a telefonszámodat, a lakóhelyedet és kinél dolgozol. Ráadásul az arcodat is ismerik.

Ismervén azt is, aki bosszút állhat rajtad, ne izgasd magad fölöslegesen. Ő azt írta nekem, ha nektek találkoznotok kellett volna az utóbbi 2 hónapban, már megtörtént volna, mivel ugyanarra a piacra jártok. Az illető tudomásul vette, hogy (mindenféle erkölcsi megfontolás nélkül) belerondítottál egy párkapcsolatba, levonta a következtetéseket, hogy valamit ő rontott el, lefogyott 9 kilót, és most pedálozik a saját kapcsolatáért.

2. rész

A nyáron lesz 4 éve, hogy apa és anya egymás után elmentek, azóta furcsa dolgokat művelek. Az emberemet például elvitettem egyszer a rendőrökkel, de már 1 óra múlva itthon volt, én meg félrészegen bealudtam, és nem engedtem be éjszakára.

Amikor az emberem bő 2 éve Máltáról úgy került elő, hogy kierőszakoltam a nemzetközi körözését, majdnem megőrültem. Majdnem férjhez is mentem hozzá, de 3 hónappal később meggondoltam magam.
Eszter lányom közben kész nő lett (ha az apja láthatná, boldog lenne), és most még jobban féltem, mint bármikor eddig, és nehezen viselem, hogy az emberemmel ennyire jól megvan. Mivel a saját lányomra nem lehetek féltékeny, így az emberem lett a célpont, miközben tudom, hogy 100%-ig rábízhatom Esztert, ezért is viszi és hozza évek óta mindennap az iskolájába.

Csak annyira lettem az utóbbi 2 évben labilis, hogy tavaly ősszel megmagyarázhatatlan módon rám jött a kapuzárási pánik. Meg akartam tapasztalni, kellek-e még más pasinak. Annyira ment csak el az eszem, hogy kikezdtem az irodánk felújításán ügyködő tizenévvel fiatalabb festővel. Mit mondjak, jól esett, hogy bejöttem neki, más kérdés, hogy ő nekem végül nem, de sikerként könyveltem el.
Azért ebből lett egy kis gond, mert az emberem ráérzett erre a liezonra, és majd 1 hónappal később tajtrészegen megadta nekem a kegyelemdöfést. Mindig szabad embernek tartottam magam, ezért megmagyaráztam neki, hogy akkor rúgom föl az erkölcs íratlan szabályait, amikor úrinő kedvem szottyan.

Úgy egyébként nem vagyok jól, mert a lelkem nem ürül ki mindattól, ami kínoz, és nem tudom megtölteni mindazzal, ami boldoggá tesz – ezt fordítsátok le, ahogyan akarjátok, szerintem komplett pszichopata vagyok. Ha még iszom is hozzá, képes vagyok a nagyszoba ajtaját is szétverni, amint az nemrégiben meg is történt.

Mivel minden felelősséget elhárítottam magamról, várok a katarzisra, de nem érkezik…